2012. január 23.

Az idő csókja - 2. fejezet

  Lizzy hangjára mindkét lány szeme kipattant. Körbe kémleletek és nem hitték el a látványt, ami szemük elé tárult - a kietlen sivatagban találták magukat. Homok dűnék mindenütt és életnek semmi nyoma. Csak a nap sütötte őket kitartóan.
Fay tudott először szóhoz jutni. - Mondjátok, hogy csak álmodok! Áúúú! Liz, ezt miért kaptam?
- Te akartad tudni, hogy álmodsz-e, ezek szerint nem…
- El sem hiszem, hogy sikerült! - álmélkodott Ash.
- Te tudtad, hogy ez lesz? - esett neki a két lány egyszerre.
- Hát azt nem, hogy a semmi közepén fogunk kikötni, de…
- Minden a te hibád! Hogy tehetted ezt velünk? És, hogy jutunk egyáltalán vissza? Ó! Lehet, hogy soha többé nem látom Aaron-t! - ekkor valami hozzá dörgölőzött Fay lábához. - Kiscicám te meg, hogy kerülsz ide? Jajj, te kis csacsi! Sejthettem volna, hogy vissza fogsz surranni…
- Nyugodjatok meg nem lesz semmi baj! - szólalt meg Ashlyn.
- Nem lesz semmi baj? Akkor ezt minek neveznéd? - ocsúdott fel Lizzy.
- Egy jó kis kalandnak.
- Ashlyn Balman, ha nem csinálsz vissza minket a szobába most azonnal, nagyon megjárod!
- Jól van csajok, nyugodjunk meg! - mondta Fay, bár leginkább magának. - Ash, hogy kerültünk ide és egyáltalán hol vagyunk?
- Gondolom Egyiptomban a varázsigének köszönhetően…
- Nem léteznek varázsigék, se átkok! Értsd már meg, hogy az élet nem tündérmese! - vágott vissza Liz.
- Akkor ezt mivel magyarázod?
- Nem tudom… lehet, hogy csak álmodom. Áúúú! Jó ezt megérdemeltem.
- Lányok elindulhatnánk valamerre, mert nem szeretnék napszúrást kapni, már így is megsülök! - zárta le barátnői vitáját, Fay.



- Nézzétek! - mutatott Ash balra.
- Én nem látok semmit, csak kis hangyákat…
- Jajj Lizzy ne csináld már! Azok emberek!
A lányok gyorsítottak a lépteiken, mert már nagyon égette őket a forró homok és a nap. Az még jobban ösztönözte őket, hogy elérjenek legalább egy kis árnyékot, ahol meghúzhatják magukat és ihatnak pár korty vizet. Már teljesen kiszáradt a szájuk és a porfelhőtől, amit a lábukkal kavartak, még nehezebb volt lélegezniük. Amikor közelebb értek lassítottak a tempójukon és jobban megnézték mi van előttük. Rengeteg ember járkált fel s alá a téren. Némelyik igen erősen hadonászott a kezeivel és úgy magyarázott a többieknek.
- Ez szerintem egy piac. Menjünk és kérdezzük meg, hol vagyunk.
- Szerintetek értenek angolul? Nem úgy néznek ki… - okoskodott Lizzy.
- De egy próbát megér - döntötte el Ash, és elindult előre.
A két lány is elkezdte lassan, kétkedve követni. Mikor odaértek, nagy meglepetésben volt részük, ugyanis értették miről beszélnek az emberek. Nem angolul beszéltek mégis értették. Tényleg egy bazár volt, ami leginkább egy sétáló utcára emlékeztette a lányokat. Két oldalt mindenféle portéka volt kipakolva. De leginkább edények, ruhák, szőlők és valamilyen cipóféleségek. Az emberek ruhája kisebb vászonanyagokból álltak. A férfiakon valami ágyékkötő féleség a nőkön pedig pántokkal megtartott egyenes ruha. A ruhák nagy része fehér volt díszítések nélkül. Mikor a lányok odaértek, minden szem rájuk szegeződött.
- Miért bámulnak így ránk? - suttogta Fay.
- Hát nem épp a mai divatnak vagyunk öltözve… - viccelődött Ash.
A lányok nem értették, hogy miért kezdett el mindenki sugdolózni és mutogatni rájuk.
Hirtelen az egyik kufár elkiáltotta magát: - Őrök, őrök itt vannak! Itt vannak az árulók!
Ekkor elkezdtek feléjük futni bárddal felszerelt férfiak, így jobbnak látták, ha elszelelnek.
Teljesen meg voltak zavarodva, nem tudták mi lehet ez az egész. Az egyik pillanatban még Fay szobájában ülnek a másikban meg, fegyveres emberek üldözik őket. Balra indultak el ahol kisebb agyagházak bukkantak fel. Lizzy elkezdte a többieket behúzni az egyik ház mögé mikor hirtelen meg botlott valamiben… vagy inkább valakiben. Liz egy hihetetlenül jó képű férfin találta magát. Mielőtt észbe kaphatott volna a fiú már elkezdte felsegíteni a földről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése