Lizzy hangjára
mindkét lány szeme kipattant. Körbe kémleletek és nem hitték el a látványt, ami
szemük elé tárult - a kietlen sivatagban találták magukat. Homok dűnék
mindenütt és életnek semmi nyoma. Csak a nap sütötte őket kitartóan.
Fay tudott
először szóhoz jutni. - Mondjátok, hogy csak álmodok! Áúúú! Liz, ezt miért
kaptam?
- Te akartad
tudni, hogy álmodsz-e, ezek szerint nem…
- El sem
hiszem, hogy sikerült! - álmélkodott Ash.
- Te tudtad,
hogy ez lesz? - esett neki a két lány egyszerre.
- Hát azt nem,
hogy a semmi közepén fogunk kikötni, de…
- Minden a te
hibád! Hogy tehetted ezt velünk? És, hogy jutunk egyáltalán vissza? Ó! Lehet,
hogy soha többé nem látom Aaron-t! - ekkor valami hozzá dörgölőzött Fay lábához.
- Kiscicám te meg, hogy kerülsz ide? Jajj, te kis csacsi! Sejthettem volna,
hogy vissza fogsz surranni…
- Nyugodjatok
meg nem lesz semmi baj! - szólalt meg Ashlyn.
- Nem lesz semmi baj? Akkor ezt minek
neveznéd? - ocsúdott fel Lizzy.
- Egy jó kis
kalandnak.
- Ashlyn
Balman, ha nem csinálsz vissza minket
a szobába most azonnal, nagyon megjárod!
- Jól van
csajok, nyugodjunk meg! - mondta Fay, bár leginkább magának. - Ash, hogy
kerültünk ide és egyáltalán hol vagyunk?
- Gondolom
Egyiptomban a varázsigének köszönhetően…
- Nem léteznek varázsigék, se átkok! Értsd már meg, hogy az élet nem tündérmese! - vágott vissza
Liz.
- Akkor ezt
mivel magyarázod?
- Nem tudom…
lehet, hogy csak álmodom. Áúúú! Jó ezt megérdemeltem.
- Lányok
elindulhatnánk valamerre, mert nem szeretnék napszúrást kapni, már így is
megsülök! - zárta le barátnői vitáját, Fay.
- Nézzétek! -
mutatott Ash balra.
- Én nem látok
semmit, csak kis hangyákat…
- Jajj Lizzy ne
csináld már! Azok emberek!
A lányok gyorsítottak
a lépteiken, mert már nagyon égette őket a forró homok és a nap. Az még jobban
ösztönözte őket, hogy elérjenek legalább egy kis árnyékot, ahol meghúzhatják
magukat és ihatnak pár korty vizet. Már teljesen kiszáradt a szájuk és a
porfelhőtől, amit a lábukkal kavartak, még nehezebb volt lélegezniük. Amikor
közelebb értek lassítottak a tempójukon és jobban megnézték mi van előttük. Rengeteg
ember járkált fel s alá a téren. Némelyik igen erősen hadonászott a kezeivel és
úgy magyarázott a többieknek.
- Ez szerintem
egy piac. Menjünk és kérdezzük meg, hol vagyunk.
- Szerintetek
értenek angolul? Nem úgy néznek ki… - okoskodott Lizzy.
- De egy próbát
megér - döntötte el Ash, és elindult előre.
A két lány is
elkezdte lassan, kétkedve követni. Mikor odaértek, nagy meglepetésben volt
részük, ugyanis értették miről beszélnek az emberek. Nem angolul beszéltek
mégis értették. Tényleg egy bazár volt, ami leginkább egy sétáló utcára
emlékeztette a lányokat. Két oldalt mindenféle portéka volt kipakolva. De
leginkább edények, ruhák, szőlők és valamilyen cipóféleségek. Az emberek ruhája
kisebb vászonanyagokból álltak. A férfiakon valami ágyékkötő féleség a nőkön
pedig pántokkal megtartott egyenes ruha. A ruhák nagy része fehér volt
díszítések nélkül. Mikor a lányok odaértek, minden szem rájuk szegeződött.
- Miért
bámulnak így ránk? - suttogta Fay.
- Hát nem épp a
mai divatnak vagyunk öltözve… - viccelődött Ash.
A lányok nem
értették, hogy miért kezdett el mindenki sugdolózni és mutogatni rájuk.
Hirtelen az
egyik kufár elkiáltotta magát: - Őrök, őrök itt vannak! Itt vannak az árulók!
Ekkor elkezdtek
feléjük futni bárddal felszerelt férfiak, így jobbnak látták, ha elszelelnek.
Teljesen meg voltak
zavarodva, nem tudták mi lehet ez az egész. Az egyik pillanatban még Fay szobájában
ülnek a másikban meg, fegyveres emberek üldözik őket. Balra indultak el ahol
kisebb agyagházak bukkantak fel. Lizzy elkezdte a többieket behúzni az egyik
ház mögé mikor hirtelen meg botlott valamiben… vagy inkább valakiben. Liz egy
hihetetlenül jó képű férfin találta magát. Mielőtt észbe kaphatott volna a fiú
már elkezdte felsegíteni a földről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése