- Elnézést
kisasszony. Jól érzi magát? - szólalt meg a helyes idegen.
Beletelt néhány
másodpercbe, míg Lizzy felfogta, hogy hozzá beszélnek…
- Igen. Azt
hiszem… - hangzott a válasz.
A férfi segített
a lánynak felállni.
Miután Lizzy tekintetét elengedték a férfi őzbarna szemei,
jutott ideje végigmérni. Az előtte álló idegen magas volt, szálkás,
napbarnított bőrű. Az arca nagyon ápoltnak látszott, az orra alatt egy kis,
vékony ívű, rendezett bajusz húzódott, az állán pedig ott ült a szakálla,
gondosan megnyírva. Válláig érő, hullámos, barna haja csak még jobban kiemelte
igéző tekintetét. A mosolya egyszerűen tökéletesnek tűnt, amint a szája
mosolyra húzódott, azzal párhuzamosan a lány lábai is elgyengültek.
Eközben Fay oldalba
bökte Ash-t.
- Nézd már,
milyen aranyosak. Szerintem totál egymásba zúgtak…
- Dehogyis! Nem
létezik szerelem első látásra. Ez csak néhány álmodozó buta képzelgése, mert
nincs jobb dolguk…
- Attól, hogy
veled még nem történt ilyesmi, még igenis létezhet! - védekezett Fay.
A kiabálás és a
csörömpölő dárdák zaja egyre közelebbről hallatszott.
- Állj! Ne engedjék
elmenekülni őket; a fáraó nevében! - üvöltözték a marcona férfiak.
Katonák
bukkantak fel a kis agyagház közelében, ahol a lányok álltak. Erre a férfi
hirtelen felkapta a fejét és elindult teljes lendülettel az ellenkező irányba.
Azaz indult volna… Lizzy és az ő nyaklánca ugyanis összegabalyodott és nem
tudta kibogozni a csomót.
- Ez nekünk
szólt! Utolértek minket - szólalt meg Fay elcsukló hangon.
- Nem lesz
semmi baj. De most: FUTÁS! - vágta rá Ashlyn.
A lányok
egyszerre nyúltak Lizzy keze után, hogy tovább húzzák, de csak a levegő után
kaptak, hisz barátnőjük már nem volt ott.
- Bocsásson
meg, de nem tehetek mást - szabadkozott a srác.
- Tegyél le!
Hová viszel!? - kapálózott Lizzy.
Éppen egy
ismeretlen karjai között fekszik, a barátnői sehol és egy kisebb sereg üldözi.
Bár azt meg kell hagyni, hogy számára egy igen vonzó idegen karjaiban van. Gondolatok
tömkelege futott át agyán, egyetlen szempillantás alatt. Egyet tudott: meg kell
keresnie a lányokat. Azt már nem, hogy ezt egyedül kell megtennie vagy kap némi
segítséget, ha már így elrabolták… Szerencsére nem kellett sokáig ezzel
foglalkoznia, mert meglátta a mögöttük loholó Ashlyn-t és Fay-t. Még néhány
percig manővereztek jobbra-balra a házak között, majd megálltak egy ajtó előtt.
A férfi éppen kopogtatott rajta, mikor megérkezett a felmentő sereg.
Egy hosszú,
göndör hajú férfi lépett az utcára. Magas volt. Magasabb, mint a másik, akivel
az utcán találkoztak. Hosszú, sötét, göndör hajáról, egy-két vízcsepp csöpögött
le. Valószínűleg nemrég vizezhette be, gondolta Lizzy. Az ő szemei is barnák
voltak, ám az arca férfiasabb és kevésbé ápolt. Ajkai felett sötét, szinte
fekete bajusz húzódott, majdnem az arca széléig. A szája és az álla közti
gödröcskéből indult a szakálla, mely az álla alatti bőrre és oldalra is
kiterjedt, egészen a füléig. Ha ismerte volna a férfit, határozottan állította
volna, hogy szándékosan így növeszti, mert a hossza nem lehetett több egy centinél.
Ez az ismeretlen izmosabb volt, de az ő bőre is napbarnítottan ragyogott. A
mellkasát egy kevés szőr borította, melytől csak férfiasabb lett. Köldökétől
lefelé egy vékony csík szőr húzódott. A lány azon kapta magát, hogy zavarba
jött a férfi kilátszódó medence csontjától és keskeny csípőjétől.
- Marcus, kik
ezek?! Elment az eszed, hogy idehozod a papnőket, akik megölték a Fáraó fiát?! Ha
valaki meglátja ezeket itt, nekünk végünk!
- Kleto, ne
haragudj! A piacra siettem éppen, amikor összeütköztem ezzel a hölggyel, majd
elválaszthatatlanok lettünk… Azaz a nyakláncaink - szabadkozott. - A katonák
pedig üldözni kezdtek, hát felkaptam a lányt és elmenekültem. De mi ez a többes
szám?
A Marcus névre
hallgató, eddig idegen férfi hirtelen megfordult, amikor megpillantotta a háta
mögött álló lányokat.
- Még hogy kik ezek!? - csattant fel Ash. -
Elraboljátok Lizzy-t, elviszitek a város másik végébe, majd ezeknek nevezel minket?! És milyen papnők? Nem vagyunk azok és legfőképp nem öltünk meg senkit!
Fay persze próbálta
lenyugtatni a felbőszült lányt, több-kevesebb sikerrel. Bár inkább kevesebbel,
mint többel.
- Mi nem
akartunk senkit elrabolni, nem tehetek róla, hogy a láncok…
- Elég Marcus -
vágott közbe a göndör hajú férfi. - Ki vagy te? Idejössz és megvádolsz egy
olyan tettel, amit nem is követtünk el. Még neked áll feljebb? - förmedt rá
Ashlyn-re.
Lizzy, aki még
mindig a fél órával korábbi események hatása alatt állt, végre észhez térni
látszott.
- Elég! Ez
véletlen volt… Egész biztosan kapunk valami megfelelő magyarázatot a történtekre,
ha végig hallgatjuk őket.
- Marcusra
pillantott, hogy tegye le. Két lépést próbált tenni Ash felé, nehogy
nekiugorjon valakinek. Ekkor a lány újra a férfi mellkasán kötött ki, immár
függőlegesen.
- Bocsi,
elfeledkeztem róla - mormolta.
- Semmi baj.
Kezdek hozzászokni, hogy folyton rajtam kötsz ki… - felelte a fiú, majd gyorsan
rámosolygott Lizzy-re, aki teljesen elpirult és zavarba jött.
Barátnői
elképedve nézték, hiszen nem nagyon látták még zavarba jönni egy fiútól.
Ash-nek
hirtelen eszébe jutott az, amit Fay mondott… Nem, az nem lehet! - hessegette el magától a kellemetlen
gondolatot.
- Kleto, félre
állnál az ajtóból, hogy bemehessünk?
- Barátom, ugye
nem gondolod komolyan, hogy beengedem ezeket a gyilkosokat?
- Kénytelen
leszel, mert az őrök a nyomunkban vannak, és ha megtalálnak, akkor tényleg
végünk.
- Jól van,
akkor menjünk be - javasolta kényszeredetten Kleto. - Ha igaz, hogy az őrség
üldözött, akkor még a közelben lehetnek. Ne adjuk meg nekik az esélyt, hogy
elkapjanak benneteket, de nehogy azt higgyétek, hogy miattatok teszem! - Az ajtóra mutatott, majd kinyitotta Fay
előtt. Ash-t gyanúsan méregette és nem tudta, hogy mit is érez valójában. Fél?
Dühös? Tart tőle? Annyi biztos, hogy a lány, hatással volt rá. Csak azt nem
tudta, hogy milyennel.
Marcus tett egy
- hölgyek előre - kézmozdulatot. Lizzy el is indult befelé, de már némi rutint
szerezve most gyorsan elkapta Marcus kezét és behúzta maga után a házba, nehogy
megint elessen. Utolsónak a házigazda lépett be.
- Szuper ez a
ház! - lelkendezett Fay. Azok a szőnyegek, meg ezek az agyagedények egyszerűen
csodálatosak. Azok ott ruhák? Marha jók! – indult a ház másik felébe.
- Ne nyúlj
semmihez! - kiáltott utána Kleto. - Amíg nem ismerlek titeket, ne avatkozzatok
semmibe!
- Na, ide figyelj, nem vagyunk bűnözők! Szóval,
ha lehetséges, akkor ne gyanúsítgass
minket! - akadt ki Ash.
- Még a
neveteket sem tudom! Hogyan bízzam bennetek?! Ráadásul az üldözött papnők az
ikertestvéreitek lehetnének! Neked meg rendesen felvágták a nyelved kislány!
- Nem vagyok kislány, oké? Én Ashlyn Balman
vagyok a barátnőm meg Fay Lovell. A barátod mellett meg Lizzy Danvers áll. És
ha már itt tartunk! Te ki vagy!?
- Az én nevem
Kleto Raenhet. Tisztességes kereskedő vagyok… Illetve voltam, amíg fel nem
bukkantatok! Mert tudod Szívem, a
barátommal éppen az életünket kockáztatjuk miattatok! Tehát ha kérhetném…
- Kleto,
higgadj le - vágott közbe Marcus. - Nem valószínű, hogy ők a papnők. Nézz csak
rájuk miket viselnek.
- Rendben van,
tegyük fel, hogy elhiszem, de akkor is ugyanúgy néznek ki! Kövessetek, hátul
kaptok valami rendes ruhát, ami nem olyan, mint ezek a fura rongyok rajtatok.
Marcus, te pedig szedd szét magatokat! - dörmögte a kereskedő.
- Nos, úgy
tűnik, itt hagytak minket… - suttogta Lizzy.
- Igen. Ne haragudj, hogy úgy felkaptalak,
csak… áh, mindegy nem akarlak a gondjaimmal terhelni. Egyébként Marcus Nelius
vagyok.
- Én meg Lizzy Danvers. Nem gondolod, hogy
szét kellene szedni minket? Mármint a
csomót… a láncainkat… - hebegte.
- De, persze.
Mindketten
levették a nyakbavalójukat, majd Marcus megpróbálta szétszedni őket.
- Ez nem megy,
szét kell őket vágni…
- Ne! Ezt a
delfines nyakláncot pont most kaptam Fay-től. Biztos nincs más megoldás?
- Mindegy majd
megoldom valahogy. Mondd csak, milyen ruha van rajtad?
- Ööö, ez izé…
Miért magáztál először?
- A
neveltetésem miatt. Apám katona volt a római seregben, azonban egy vesztes
csatából utolsó túlélőként tért haza. Az ellenség, mint hírnököt küldött haza.
Viszont ez nálunk árulásnak számított. Kivégezték, testvéreimet és engem
eladtak rabszolgának, anyánkat elhurcolták. Sikerült megszöknöm és most itt
vagyok. Kleto befogadott, cserébe segítek neki mindenben. Ezért kerülöm a
katonákat… Ráadásul ez a medál az utolsó értékem a családomtól.
- Lizzy,
képzeld! Kletonak nagyon menő cuccai vannak - jelent meg Fay, megszakítva a
barátnője és az idegen srác flörtjét. - Ash talált magának egy üveggömböt is,
bár Kletoval azonnal összeveszett, mert hozzáért. Holnap körülvisz minket a városban… Minden
rendben?
- Persze, jól
vagyok. Kicsit elfáradtam. De várjunk csak, hol van Damon?! Te jó ég, elhagytuk
valahol Egyiptomban!
- Úristen!
Fogalmam sincs! Keressük meg azonnal! - kiabálta Fay kétségbeesetten.
- Ki az a
Damon? És ma este senkit sem keresünk meg! - hangzott a komor válasz.
- A macskám és
kint van a sivatagban. Nem lehetsz ilyen szívtelen…
- Sajnálom, de
nem mehetünk ki. Kint valószínűleg minket
keresnek, túl veszélyes.
- De Marcus -
kérlelte Lizzy -, csak egy órára…
- Nem lehet, ne
haragudj.
Lemondóan
nézett a lányra majd fogta az ékszereket és elhagyta a házat. Liz szomorúan
nézett utána. Vajon még mi lappanghat a múltjában? Miket mondott volna még
neki, ha nem szakítja őket félbe Fay?
- Hé! Nem
megmondtam neked, hogy tedd le azt az üveggömböt, mert eltöröd? – kiabált a
másik szobában Kleto.
- Nyugalom
Szőrmók! Nem ejtem le!
- Én nem vagyok
abban olyan biztos…
- Nem jutott
még eszedbe, hogy megborotválkozz? Elég fura egy Egyiptominak… - kóstolgatta a
férfit.
- Nem, mert én
szeretem a szakállam és a bajuszom. Neked meg nem jutott eszedbe, hogy
visszavegyél magadból? Inkább gyertek enni, mert gondolom, éhesek vagytok.
Közben elmesélhetitek, hogyan kerültetek ide és miféle fura emberek vagytok ki.
- Te csak ne
mondd meg, mit csináljak - kontrázott -, viszont a kaja nem rossz ötlet, mert
nem tudom a többiek, hogy vannak vele, de én éhen halok…
Kleto odalépett
az asztalhoz és kitett egy darab kenyeret és egy kancsót.
- Egyetek,
tessék, itt van egy kis cipó. Vizet abban a kancsóban találtok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése