Az idő csókja - 5. fejezet

  Ash a színpadon állt. Tapsvihar rázta meg a terem csendjét, miközben fehér rózsák szállingóztak felé a közönség soraiból. Élvezte a kellemes zajt, ami, számára szólt. Jól esett neki, hogy ő áll a figyelem középpontjában és nem kell meghúzódnia a háttérben.

Egyszer csak nagy világosságra lett figyelmes. Egy villám hasította ketté a levegőt, egy fényes, aranyszínű villám. Valamilyen oknál fogva nem ijedt meg, sőt csillapítóan hatott rá. Gyönyörködött a csodás égi jelenségben. Eközben pár szem vízcsepp csöppent rá. Átlátszó vízcseppek, amik egyre gyakrabban hullottak a lány felé. Nem érezte furcsának, sőt nagyon nyugtatóan hatott ott állnia a zuhogó esőben. Egy kéz érintette meg a vállát. Hátra fordult és Kletot pillantotta meg. A férfi rámosolygott, de abban a pillanatban el is tűnt és csak homok maradt utána…

- Ébresztő, Csipkerózsika! Kelj már fel, Te hétalvó!

Ashlyn szeme kipattant. Hirtelen nem tudta hol van. Furcsa volt ráeszmélnie, hogy az egész, csak egy álom volt. Egy túlságosan is élethű álom.

- Mindjárt indulunk és még fel sem öltöztél! - zökkentette ki Lizzy hangja az ábrándozásából.

- Már fent vagyok - ült fel a lány.

Sajgott mindene. Nem volt hozzászokva, hogy a földön aludjon. Lassan felkelt és rádöbbent, hogy még mindig sötét van. Kletot pillantotta meg egy gyertyával a kezében, ami megvilágította gunyoros arckifejezését.

- Dölyfös kisasszony lusta felkelni? - csipkelődött a férfi.

- Ki gondolta volna, hogy Mr. Faragatlan végig tud mondani egy értelmes mondatot… - vágott vissza a lány.

- Mi lenne, ha a gúnyolódás helyett elkezdenél készülődni? - lépett barátnője mellé Fay.

- Világvége… - ironizált Kleto.

Ash már kezdett volna revansot venni, mikor barátnője elkezdte húzni a másik szobába.

- Gyere, mielőtt olyat mondasz, amit mindannyian megbánunk… - vonta be a helységbe Fay. - A fiúk készítettek ki ruhát neked is. Ezt vedd fel!

Ash csak most vette észre milyen ruhában van barátnője.

- Na, nem! Én nem veszek fel szoknyát! Felejtsd el!

- Akkor meztelenül jössz.

- Hol vannak a rendes ruháim?

- Nem tudom, de nem is érdekel. Túl nagy feltűnést keltenél benne, épp elvegyülni próbálunk. Azt pedig el ne kezdd, hogy maradsz, mert ez a lehetőség nem játszik. De ha gondolod, idehívhatom a csókpajtásod.

- Ide ne hívd azt a szőrös majmot! Amúgy meg nem a csókpajtásom.

- Akkor meg, ha jót akarsz magadnak, vedd ezt fel - azzal elindult Fay a kijárat felé, de még mielőtt kiment volna, visszafordult. - Amúgy szerintem jó fej srác. Nem kellene ennyire nyersnek lenned Vele - s ezzel ott hagyta.

Ashlyn csak nézett bambán maga elé. Annyira furcsa volt minden és mindenki. Fay egyre határozottabb, Lizzy egyre szótlanabb, a két fiúban pedig egy percig sem bízott. Az álma is annyira furcsa volt… Elhatározta, ha egyszer hazajut, megnézi az Álmoskönyvében a jelentését - már -, ha sikerül hazajutniuk. Furdalta a lelkiismeret, hogy idekerültek, nem gondolta volna, hogy ez lesz. Sőt, azt se tudta minek is kellett volna történnie.

Egy kéz érintette meg a vállát. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy nem hallotta meg Lizzy közeledő lépteit, ezért ugrott egyet.

- Jól vagy? - kérdezte szeleburdi barátnője.

- Persze. Minden rendben.

- Akkor öltözz, mert mindannyian rád várunk.

Ash gyorsan felöltötte a kikészített ruhát és összefogta kezével a haját, hogy barátnője fel tudja rá adni a koromfekete parókát. Mivel nem volt tükör, a szemfestésben is segítséget kellett kérni. Amúgy sem szerette festeni magát, de azt végképp nem, ha más támogatását kellett élveznie. Szerette, ha saját maga tudja megoldani a problémáit.

Mikor elkészült, kimentek a többiekhez. Elképedve vette észre, hogy Fay, Kletoval nevetgél.

- Már ideje volt - szólt oda neki két nevetés között.

- Bocsi, nem hallottam az ébresztőóra csörgését…

- Mi az az ébresztőmicsoda? - kíváncsiskodott Marcus.

- Egy olyan eszköz, ami…

- Jajj, nem mindegy? Úgy sem fogja soha megtudni mi az. Inkább menjünk - zsörtölődött tovább Ash.

Erre Fay és Kleto összenéztek, majd hatalmas kacagásban törtek ki. Ashlyn egyre zavartabb lett. - Mennyit aludhattam, hogy a világ a fejetetejére állt? - gondolta. - És Fay miért van ilyen jóban ezzel a gőgös, gyengeelméjű ürgével? Ráadásul mi vicceset mondhattam?

- Na, jó ideje indulni! - csapta össze a kezét Kleto, mire Ash összerezzent és visszatért a valóságba.

- Miért hagytad ilyen hosszúra a hajad? Nem is beszélve a szakálladról. Biztos nagyon meleged lehet… - kíváncsiskodott Fay.

- Szeretek kitűnni a tömegből. És igen, melegem van tőle, de itt anélkül is melegem lenne - mosolygott vissza a férfi.

- Jó ez igaz - nevette el magát a lány -, de a fejkendőt miért hordod még pluszban? Az is csak még jobban melegít…

- Felfogja a Nap sugarait és nem leszek rosszul a hőségben. A nők is ezért hordanak parókát.

- Így már értem.

- Olyan furcsa, hogy a jövőben élsz… sőt, elképzelhetetlen - merengett az egyiptomi.

- Nekem viszont ez furcsa, látni, hogy éltek az őseink… - hatalmas hahotázásban tört ki Fay.

- Mi olyan vicces - bazsalygott Kleto. - Nehéz elhinni, hogy egy ilyen jóképű férfi is élt egyszer a világon?

- Így kimondva elég dilinyósan hangzik. Amúgy nem vagy egy kicsit önimádó?

- Nem én imádom magam, hanem a nők engem! - kacsintott a lányra.

- Hátrébb az agarakkal! - somolygott Fay. - Van barátom.

- Nekem is, Marcus. De ennek mi köze ehhez?

- Nem úgy értettem. Van szerelmem - komorodott el Fay arca.

- Mi a baj?

- Ha nem jutunk vissza valahogy… - csuklott el a lány hangja - lehet, soha többé nem láthatom - gördült le egy könnycsepp az arcáról.

- Jajj ne sírj, kérlek. Biztos, hogy minden rendbe jön - karolta át a férfi.

- Mit akar Fay-től az a nagyképű mamlasz? - húzta össze szemét Ash.

- Szerintem semmit. Miért baj, hogy jól elvannak? Legalább egy kicsit elfeledkezik Aaronról… - vonta össze szemöldökét Lizzy.

- Liz ezzel a pasival biztos nincs rendben valami…

- Ezt mire érted? - szólalt meg egy mély hang.

- Nem illik hallgatózni! - förmedt rá Ashlyn a férfira.

- Nem hallgatóztam, eddig is itt voltam, de szerintem nem vagyok láthatatlan - szólt Marcus.

- Hát az biztos… - mormogott tovább Ash.

- Na, jó! Ezt most fejezd be, légy szíves! Miért vagy ilyen mogorva? - kérdezte Lizzy a barátnőjét. - Amióta itt vagyunk, egy szép szavad sem volt!

- Nem vagyok mogorva! De mitől kéne jó kedvemnek lenni? Itt vagyunk, az Isten háta mögött, mit tudom én hány évszázaddal korábban!

- Ne olyan hangosan! Mindenki minket néz, kisasszony! - kérlelte a férfi.

- Te engem ne kisasszonyozz! - kiabált tovább a lány.

Ekkor Fay és Kleto is meghallotta a hangzavart hátuk mögött és bevárták a többieket, akik kicsit lemaradtak tőlük.

- Mi ez a hangzavar? Nem megmondtam ne keltsünk feltűnést?! - vörösödött el Kleto feje.

- Igen! Te meg mondtad! Csak parancsolgatni tudsz! Mit képzelsz k…? – kezdte Ash.

- Hagyd abba! Olyan kiállhatatlan vagy mostanában! Mi bajod van? Nem tetszik valami? Akkor mehetsz, ahova akarsz! Senki nem fog visszatartani! - fújtatott Fay. Mindenki megdöbbent a kitörésén és megszeppenve bámulta, főleg Ashlyn. Nem volt hozzászokva, hogy a barátnője ennyi tüzes legyen, általában az, az ő tisztsége. - Kletoék befogadtak minket és megbíznak bennünk, pedig nem is ismernek. Te pedig így hálálod meg?! Hát gratulálok! - azzal otthagyta őket és elindult a piac felé.

Nem sokkal később Ash szaladt utána és elkapta a kezét. - Fay úgy sajnálom! Tényleg nem tudom mi üthetett belém… Kérlek, ne haragudj! - nézett rá nagy szemekkel és legörbített szájjal barátnőjére, aki nem bírta ki, és elnevette magát.

- Egy feltétellel! - próbált szigorún nézni Ashlyn-re, mert még mindig mérges volt. - Ha ezentúl nem piszkálod Kletot, sőt csak akkor beszélsz vele, ha kérdez és akkor is szépen!

- Jó… de nem értem mit eszel rajta… - csóválta a fejét Ash.

- Már megint kezded? Szerintem t… - kezdte Fay.

- Mehetünk végre? Még ki kéne pakolni… - szólalt meg a hátuk mögött Kleto, amikor beérték a két lányt.

- Persze - mosolygott rá Fay. - Ezt még megbeszéljük - fordult Ashlyn felé.

- Remélem, nem ismernek fel! - morfondírozott hangosan Lizzy, hogy elterelje a témát.

- Biztos nem fognak - bátorította Marcus egy félmosoly kíséretében, amitől a lány arcán pír futott végig. - De a biztonság érdekében, ne nagyon beszélgessetek senkivel.

Csendben tették meg az út hátralévő részét, míg meg nem érkeztek Kleto kirakodó helyére. A lányok gyomra görcsbe rándult, ahogy megpillantották azt a sok embert, akik sürögtek-forogtak a portékák között. Kezdtek megnyugodni, mikor senki sem foglalkozott velük. Akik rájuk is néztek, gyorsan elfordították tekintetüket. Mikor végeztek a kirakodással, nagy tömeg gyűlt a bódéjuk köré. Az óriási hangzavar közepette, Fay elindult, hogy nézelődjön a bazárban. Ahogy körbekémlelt, észrevett egy ékszeres bódét. Nagyon szerette a csilli-villi dolgot, amikkel fel tudta dobni ruháit. Ahogy nézelődött a káprázatos kiegészítők között, felfigyelt egy kígyós karperecre. Bár nem szerette a csúszó-mászókat, szörnyen tetszett neki. Már épp meg akarta kérdezni mennyibe kerül, amikor eszébe jutott, hogy nincs pénze. Szomorúan rakta vissza a helyére.

Ahogy lépdelt tovább a forgatagban, észrevett egy cicát, ami teljesen úgy nézett ki, mint Damon. Mikor közelebb ért, már biztos volt benne, hogy ő az. - Ekkora mázlit! Tele van Egyiptom macskákkal, mégis megtaláltam az enyémet - gondolta. Már épp kezdte volna felnyalábolni, mikor rászólt egy köpcös, apró férfi, hogy tegye le.

- Elnézést, de ez, az én macskám. Tegnap vesztettem el - magyarázta Fay.

- A magáé? A macskák nem házi állatok! - köpködött a pocakos árus.

- De… én…

- Nem maga…? - akadt el az alak szava. - Őrsééééééég!

Fay amint rájött, hogy miatta hívták az őröket, felkapta Damont és futásnak iramodott. Szerencséjére, egyik ember sem állította meg a tömegben, viszont hallotta, hogy nyomában vannak. A házak felé vette az irányt, ahol reményei szerint elbújhatott. Már majdnem elérte vendéglátói hajlékát, mikor egy erős kéz berántotta az egyik ház mögé és befogta száját. A támadója szorosan szorította magához. Az őrök hangja egyre közelebb ért, de Fay akárhogy fészkelődött, nem tudta magát kiszabadítani. Páni félelem lett úrrá rajta. A világ forgott körülötte, majd elkezdett zuhanni, a nagy fekete mélységbe…