Fay álma - Christmas Edition (Az idő csókja)

Fay már nagyon fáradt volt, szemeire ólomsúly nehezedett. Küzdött a fáradtsággal, de vesztésre állt. Sikerült elbotorkálnia fekhelyéig, mielőtt végleg elsötétült a világ, megszűntek a város zajai. Csend volt, béke és nyugalom. Egy ideig lebegett az öntudatlanság sötétjében, majd fények villantak fel a távolból. Piros, kék, sárga… Kezdett összeállni egy kép előtte.

Jé, ez Lizzy-ék háza! - hasított belé a felismerés. Ám mielőtt tovább agyalhatott volna hangokat hallott, így hát körbenézett. A nappali közepén egy hatalmas karácsonyfa állt, tövében megannyi dísz várta, hogy felkerüljön a csinos kis fenyőre. Lizzy masírozott ki dúdolászva, kezében Dolfival . A lemezjátszóig sétált, majd lenyomta a lejátszás gombot. A hangszórókból felcsendült az All I Want From Christmas Is You. Lizzy azt hitte nem látja senki, ezért magasba emelte a plüss delfint és táncolni kezdett vele.

- Lizzy! - hallatszott Fay megdöbbent hangja. - Te meg mit csinálsz? - nevette el magát, barátnője esetlen lötyögésén.

- Ööö… semmit! - vágta rá Liz meglepődve. Tetőtől talpig elvörösödött, szégyenében lesütötte a szemét és letette Dolfit a kanapéra. - Csak játszottam - szabadkozott.

Hogy lehetek ott, ha itt vagyok? - gondolkodott Fay. - Mióta látom én önmagam?

Gondolat menetét vörös hajú barátnője kiabálása törte meg.

- Liz! Fay! Help! - kiabált egy másik helyről Ash.

- Mit nem tudsz már megint? - csendült fel Lizzy, aki úgy érezte, hogy most megmenekülhet Fay gúnyos vigyorától. – Megyek, segítek neki, mielőtt felrobbantja az egész konyhánkat - hadarta el gyorsan.

- Menj csak, de ebből már nem jössz ki jól - kuncogott.

De hisz erre emlékszem! - kiáltott fel Fay. - Ez tavaly karácsonykor történt, mikor Liz szülei Finnországban ragadtak és átmentünk hozzá karácsonyozni. Emlékszem, hogy lebukott mikor táncolni próbált és szegényt úgy kinevettem, de tényleg nagyon murisan mozgott - kuncogott magában. - De, ha Liz tánca megvolt, akkor most az következik, hogy… Jézusom! Ash és a konyha! - azzal elrohant a konyha irányába, ahol már javában folyt a munka.

  Ashlyn vállalta a karácsonyi sütést, míg Fay a vacsora elkészítéséről gondoskodott. Fay könnyen megbirkózott a feladattal, hisz kiskorában mindig ott állt az édesanyja mellett és nézte, ahogy az elkészíti az aznapi menüt. Nem volt kiváló szakács, de azért megállta a helyét a konyhában. Barátnőihez képest, biztosan. Lizzy nagyon finom süteményeket tudott készíteni, míg a főzésben annyira nem jeleskedett. Életében egyszer szeretett volna elkészíteni egy tészta különlegességet, de annyira szórakozott volt aznap, hogy az olívaolaj helyett Jägermeister-t öntött a tésztára.

  Ash… ő sok mindenhez értett, de a konyhaművészet egyik ágazata sem tartozott az erősségei közé, ám annál lelkesebb amatőrnek számított. Így hát Fay és Lizzy nem akarta meggátolni a próbálkozását, de megbeszélték, hogy egyikőjük mindig mellette marad a biztonság kedvéért, és figyeli, nehogy felrobbantsa a házat.

  Most sem volt ez másképp. Mézeskalácsot szeretett volna sütni, amihez Lizzynek volt is egy kiváló receptje, de valahogy azon sem igazodott el. Fél percenként kérdezgetett valamit a lányoktól. Teljesen átszellemült, a magabiztos, mindig csipkelődő Ash megmutatta a gyengéit. Egy olyan területre evezett, ahol felszínre került a bizonytalansága. Lizzy, Ashlyn háta mögött jókat kacarászott a lány ügyetlenségén.

Amint látom a konyhában sem változott semmi. Ash még mindig nem tud sütni. Szegénykém, ha haza jutunk, akkor következő karácsonykor befizetem egy tanfolyamra.

- Fay! - kiáltott ki Lizzy a konyhából. - Gyere, segíts kiszaggatni a tésztát!

- Itt vagyok már - válaszolta. - Juj, szia, Mézi! - köszönt a konyhaasztalon fekvő tésztának. - Most mi van? - kérdezte a többieket, akik bambán meredtek rá. - Neki is van lelke, jó…? - próbálkozott komoly hangon, de végül ő is elnevette magát.

A sütik szépen lassan belekerültek a kivajazott tepsikbe és a lányok úgy gondolták, hogy megadják Ashnek azt az örömöt, hogy ő sütheti meg őket. Fay és Lizzy pedig a karácsonyfa feldíszítésének láttak neki. Közben újabb szám csendült fel, Shake Up Christmas a Traintől.

Ez volt a kedvenc karácsonyi számom tavaly… De várjunk csak… Ekkor ég…

- Csajok, azt hiszem, valami baj van - kiabált Ash a konyhából.

- Mi lehetne már a baj? - kérdezte Lizzy mosolyogva. Ennél egyszerűbb süti szinte nem is nagyon létezik - gondolta magában, de azért elindult barátnője megmentésére.

A konyhából nagy csattanás hallatszott, ahogy a tepsi földet ért.

-  Mi ez a felfordulás? - tudakolta Fay az ajtóból.

- Semmi különös, csak Ash elküldte Mézit egy kicsit nyaralni… - nevetett Lizzy.

- Mit csinált? - faggatózott Fay tovább.

- Egy kicsit megsütötte Mézit… Néger Mézi lett…

Ash fülig vörösödve állt a konyha közepén, kezében a fogókesztyűvel. Valamit mormogott az orra alatt, de végül is ő is nevetni kezdett. A sütés végére Ash egészen belejött, már nem égett oda egyetlen tepsi sütemény sem. A felmentő sereg, tehát nyugodt szívvel távozhatott az előszobába. Hogy befejezzék a fa díszítését. Főként Fay ízlése érvényesült, a fán ezüst girlandok tekergőztek végig. Fehér gömböket akasztottak a magas fenyőre, amelyek tökéletes összhangba kerültek a girlandokkal. Az utolsó lépés az égősor meggyújtása volt. Fay éppen bedugta a konnektorba, amikor az nagy villanások közepette kiégett az összes izzó.

Ekkor cikizett vissza Ash…

- Az elektromosság briliáns szakértője. - Ash hangja tele volt iróniával.

- Mondd csak, Mézitől megkaptad már a négercsókod? - cukkolta vissza Fay.

- Ne csináljátok már… Karácsony van… - csitította Lizzy barátnőit.

Az ismételt hahotázást a csengő csilingelése szakította félbe.

Nem is szólt a csengő múlt évben - ráncolta a homlokát.

Lizzy felpattant a földről és még mindig kacagva, elkacsázott az ajtóig. Mikor kinyitotta az ajtót, Marcus nyakába ugrott, aki eldobva az ajándékokat felemelte a lányt és körbe forogtak. Az ajtóban állt a három fiú. Marcus, Kleto és Aaron.

Aaron… De hát, hogy kerülnek ide?

A másik két fiú is belépett a házba és boldog karácsonyt kívántak. Aaron egyenesen a fát díszítő Fayhez ment, míg Kleto Ashlynhez.

Tudtam, hogy Ashnek tetszik Kleto!

- Mi ez a szag? - szagolt bele a levegőbe Kleto.

Ash lesütötte a szemét és elpirult. - Sütöttem.

- Ez mindent meg magyaráz - nevette el magát a férfi. A többiek is együtt nevettek Ashlyn ügyetlenségén.

A lányok elkezdtek sürgölődni és az asztalra tenni az ételt, de a fiúk nem hagyták őket és kiharcolták, hogy adják oda egymásnak az ajándékokat.

- Ezt nyisd ki - szólalt meg Aaron és átnyújtott egy piros csomagolópapírba csomagolt vékony, nagy csomagot Faynek.

A lány nagy hévvel letépte a csomagolópapírt és megpillantotta saját magát. - Ezt én festettem, remélem, tetszik - mosolygott rá a fiú.

- De, hisz ez gyönyörű, köszönöm! - adott egy puszit a fiú arcára.

Ez tényleg káprázatos…

A többiek is szépen sorban kinyitották az ajándékaikat. Lizzy a barátnőitől közösen kapott, egy ezüst karkötőt delfines medállal, míg Marcus egy verssel ajándékozta meg. Ashlyn hógömböt és színházbérletet kapott a lányoktól, Kletotól pedig a kedvenc süteményét.

Amint lerakták az ajándékokat, neki láttak meginni a lányok által készített forró csokit, amit kis cukorbottal díszítettek. Nagyot nevettek mikor Kleto bajsza tiszta csokoládé lett.

Hogy érezhetem a csoki édes illatát, ha ez álom?

Ekkor Fay érezte, hogy egy puha valami hozzádörgölőzik. Kinyílt a szeme és megpillantotta a kismacskáját. Átölelte Damont és újra zuhant vissza az édes álomba…

Ezúton kíván mindenkinek boldog karácsonyt Az idö csókja csapata! :)