Keserédes szererelem - Prológus

Rick

2012. április 25.

Kedves Naplóm!

  Reményeim szerint a mai nap lesz életem legszebb napja, vagyis csak a harmadik legszebb, mert az első az lesz, amikor megszületnek a gyerekeink, a második pedig, mikor az oltár elé vezetem a nőt, aki az életemet jelenti.
  Ma elindulok azon az úton, hogy beteljesíthessem ezeket az álmaimat, mert ma végre megkérem a kezét. Érzem, hogy ez a legtökéletesebb pillanat, amire már évek óta várok. Mindig csak a megfelelő alkalmat kerestem, de most, ahogy ránézek, tudom, hogy nem várhatok tovább.
  Reggeli után elmegyek Jake-hez, hogy elhozzam a gyűrűket. Remélem, igent mond, és akkor én leszek a világ legboldogabb embere.

Egy pillanat elég volt, ahhoz, hogy meghozzak egy döntést, amire már nagyon rég óta vártam. Mióta csak az eszemet tudom, szeretem őt, és számomra soha nem is volt kétséges, hogy egyszer a feleségem lesz. Hiába kerestem szüntelenül a legtökéletesebbnek tűnő pillanatot, valahogy eddig mégsem találtam meg, de most már rájöttem, hogy mindvégig ott volt az orrom előtt. Mindegyik együtt töltött másodperc maga a mennyország.

 A fényes napsugarak gyöngéden cirógatták Shell finom bőrét, gesztenyeszín haja szelíd örvényként terült szét a párnán. Pisze orra körül olykor finom ráncok keletkeztek, ahogyan álmában mosolygott. Néha még hangosan fel is kacagott.

  Hosszú percek óta figyeltem minden rezdülését. Tudtam, hogy valami szépet álmodhat, mert angyali mosolya elárulta.

 Nem volt szívem felkelteni, pedig a legszívesebben abban a percben megkértem volna a kezét. Annál tökéletesebb pillanat nem létezett számomra. Az örökkévalóságig és még tovább tudtam volna őt nézni.

Óvatosan végig simítottam puha arcán, félresimítva egy kósza tincset a szeméből, amire megébredt.

- Rick - pislákolt nagyokat, még fél lábbal álomországban volt.

- Jó reggel kicsim! - cirógattam tovább, majd egy gyöngéd csókkal köszöntöttem.

Ajkai bársonyos puhasággal viszonozták a köszöntést, majd egyre intenzívebb táncra hívták az enyémet. Nem tudtam nekik ellenállni, így a lassú, óvatos táncból, vad, szenvedélyes tangó vált. Megragadta a felsőmet és magára húzott. Ajkai elengedték az enyémet, és olyan halkan, hogy szinte már csak lehelte, a fülembe súgta: - Szeretlek! - majd szorosabbra fonta a karját a nyakam körül és ott folytattuk ahol abbahagytuk.

Miután kikászálódtunk az ágyból, Shelley a fürdőbe vette az irányt, én, pedig gondoltam meglepem egy reggelivel. Szerettem volna mindenben a kedvében járni. Szapora léptekkel száguldottam lefelé az emeletről. Az adrenalin döngetett belülről, mint egy megvadult állat, akit a vasrácsok nem engednek szabadulni. Ereimben féktelenül forrt a vérem. Remegő kézzel nyúltam a kávéfőző gombja felé, hogy lenyomjam.

Előkaptam néhány narancsot és fürgén kifacsartam őket. A pirítóba tettem néhány szelet kenyeret, és míg azok el nem készültek megterítettem az asztalt. Végül egy omlettel koronáztam meg mindezt.

Hallottam Shell könnyed lépteit, amint lefelé tartott. A szívem ekkor már a torkomban dobogott, de nem hagyhattam, hogy bármit is észrevegyen feszültségemből, mert nem buta lány, egyből rájönne, hogy készülök valamire. Így hát kifújtam magam, és a farmerembe töröltem izzadó tenyeremet.

- Hmm… mi ez a finom illat? - kérdezte Shell már a lépcső tetejéről.

- Meglepetés a világ legelragadóbb hölgyének! - hajoltam meg előtte színpadias mozdulatokat imitálva, amire egyből elnevette magát.

Csilingelő nevetése betöltötte az egész szobát. Már alig vártam, hogy leérjen és magamhoz szoríthassam formás alakját.

Shell nem az a tipikus deszka lány, akit, ha átölelsz, milliónyi szálka fúródik a bőrödbe, de nem is molett.

Szűk farmere rásimult őrjítően feszes combjaira, kockás ingjén a felső két gombot szabadon hagyta sokat sejtetően, bűnös gondolatokat ébresztve bennem. Elvégre is nem fából, hanem hús-vér férfiból voltam.

Mikor végre a lépcső alján állt, átöleltem és megforgattam, nagyokat szippantva frissen mosott haja mangó illatából. Megcsókoltam, majd az asztalhoz vezettem.

Miután befejeztük a reggelit átültünk a kanapéra. Szorosan hozzám bújt, fejét a mellkasomon nyugtatta és egy ideig néma csendben élveztük a pillanatot. Tudtam, hogy lassan indulnom kell a gyűrűért, mert már nagyon akartam, de előtte még kíváncsi voltam, mit álmodhatott, hogy olyan boldog volt.

- Mit álmodtál reggel? - kezdtem a faggatózást.

- Miért? - nézett fel rám gyönyörű zöld macskaszemeivel, miközben felült a kanapén, hogy szembe nézhessen velem.

- Mert hangosan kacagtál és sugárzott belőled a boldogság.

- Te néztél, ahogy alszom? - emelkedett feljebb a hangja, mert nem szerette, ha figyelik alvás közben.

- Igen - mosolyogtam rá cinkosan, tudtam, ha valamitől, akkor ettől a mosolytól meglágyul a szíve, mert mindig azt hangoztatta, hogy ennek nem tud ellenállni.

- Jaj, ezt ne csináld! - suhintotta meg tenyerével szelíden az arcomat. - Tudod, hogy ennek képtelenség ellenállni, és ez nem fair játék!

- Senki nem mondta, hogy tisztességes játék lesz! - nevettem fel hangosan durcás ábrázata láttán, majd magamhoz rántottam, hogy megcsókoljam. - Szóval? Mit álmodtál?

- Rick Frewen maga egy tisztességtelen alak! Gyámoltalan női szívek elrablója, aki sunyi módon kihasználja lehengerlő sármját, és ezzel leveszi a lábukról a hölgyeket! Remélem, tisztában van ezzel!

- Sajnálom kisasszony! Tudatában vagyok, hogy a lelkem örök kárhozatra van ítélve, eme bűneim miatt, de ha már úgyis bűnhődnöm kell, elárulhatná végre, miről álmodott!

- Ha ennyire ragaszkodik hozzá szívtipró uram! - ezen már ő is elnevette magát. - Azt álmodtam, hogy megkérted a kezemet, és - lesütötte a szemét - az oltár előtt álltunk, álmaim ruhájában voltam és egy sármos, sötét hajú, borostás, dalia férfi állt a jobbomon ravaszdi mosollyal az arcán.

Elakadt a lélegzetem. Nem tudtam mit mondhatnék. Véletlen egybeesés lenne, hogy amikor elhatározom magam, hogy megkérem a kezét, Ő megálmodja? Most erre mit mondjak neki, hogy ne bántsam meg, de ne is leplezzem le magamat még idő előtt?

- Szegény fickó, annak is szorul a kötél a nyakán - próbálkoztam viccesen, bár nem azt a hatást értem el vele, amit szerettem volna, mert Shell mérgesen felpattant.

- Ha tudni akarod, akkor az a félnótás idióta - kezdte ingerülten, ilyennek ritkán láttam, sőt velem még talán soha életében nem is viselkedett így - nagyon boldog volt! - Azzal sarkon fordult.

- Várj már! - kaptam a karja után. - Csak vicceltem!

- Nekem nem annak tűnt!

- Pedig tényleg nem így gondolom, a világ legboldogabb embere lennék, ha a feleségem lennél!

- Igen?! - harsant fel. - Mégsem kéred meg a kezem, pedig az örömöd nem rajtam múlna! Nekem is ez a legnagyobb álmom, amire kislánykorom óta vágyom - könnycseppek peregtek végig bársonyos arcán. - Mindegyik barátunk megházasodott már, csak mi nem! Nem értem mire vársz, talán arra, hogy én ereszkedjek fél térdre előtted?

- Nem.

- Mert, ha igen, akkor megteszem.

- Nem kell - feleltem szűkszavúan. Fájt így látnom, és tudom, hogy nem akart megbántani, csak én hülye, eddig nem vettem észre, hogy neki is ugyanannyira fontos ez az egész, mint nekem, hogy vágyik rá.

- Vagy talán nem vagy biztos benne, hogy szeretsz? - ez a mondata tőrként hasított a szívembe.

- Ha valamiben, hát ebben ezerszázalékosan biztos vagyok. Szeretlek – suttogtam. - Most el kell mennem, ne haragudj - mondtam neki, mert tudtam, hogy abban a percben el kell hoznom azt a gyűrűt. Nem így terveztem, egy veszekedés után. Életünk első balhéja után, de muszáj!

- Hová? - kérdezte Shell értetlenül.

Nem foglalkoztam vele, csak feltéptem a bejárati ajtót és a kocsimhoz siettem. Shelley még kirohant az ajtón utánam kiabálva, de ekkor én már gázt adtam a kocsinak.